Si King

"Sokféle sorsot oszt az ég."

"Nigger vagy, szegény vagy, csúnya vagy, nő vagy."

Valahol azt olvastam erről a könyvről, hogy ez egy fekete történet, amit egy fekete nő írt. Először az írónő, Alice Walker életének néztem utána, és amit olvastam nagyon is felkeltette az érdeklődésemet a könyv iránt.


1983-ban elnyerte vele az amerikai Nemzeti Könyvdíjat és a Pulitzer-díjat is, s ezzel ő lett az első afro-amerikai írónő, aki részesült a neves kitüntetésben. A regényből Steven Spielberg mozifilmet készített Bíborszín címmel, a Broadway-n pedig Oprah Winfrey jóvoltából musicalként is látható.

János. Babik János.

Tessék ám elhinni, úgy ahogyan mondom ni. Ezt a Babik Jánost választották meg az Álkulcs Gyár kiváló munkásának, hümm. Nos aztán alighogy ez emígyen megtörtént, a fejesek ottan fönn, tuggya, ők ottan ni, aszongyák, nehogymár csak egy eccerű munkás legyen ebbűl a jóemberbűl! Légyen inkább Vezérigazgató! Hát osztán akkó gyüttek ám a bajok, csűstűl. Merthogy kinevezés, kitüntetés, emlékérem, nos meg plakett, minden megvót, csak ez a János, a Babik nem vót sehunsem. Keresték ám itet mindenhun, éjt nappá téve, egészen addig, míg nos a gyár le nem égett, mint a Genfi Gatyagyár.
Aztán már nem keresték itet, mer minek.

Babik / Örkény István. Bp.: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982. 94 p.

Lájtos krimi

Az a baj, hogy semmi eget rengető nem történik benne... A főszereplő egy volt hadnagy, aki testi-lelki gondokkal küszködik, és mindig rossz helyen van, rossz időben.
A zsaruk azt hiszik, hogy ő a bűnös, a sorozatgyilkos, faggatják, nyaggatják, ő meg rezignáltam, amolyan "letojom, majd csak rájönnek, hogy mi a szitu" módon tűri. Olyan közömbös, hogy az már néha idegesítő.
Két délutánt, estét elszórakoztatott a könyv, de tényleg csak ennyi. Semmi nyomot nem hagyott maga után bennem...
A Waterstones Books Quarterly azt írja, hogy ez egy "sűrű szövésű lélektani thriller". Nahát ez nem igaz. A thriller a legjobb tudomásom szerint borzongat, feszültséget teremt és izgalomban tart. (Legalábbis engem... :)

Ps.: A minap a kezembe került egy Charlotte Link könyv, melyet valami olyan szöveggel marketingeztek, hogy ő, mármint Link és Walters pályatársak, de hogy Link mennyivel jobb, mint Walters. Noh, erre kíváncsi vagyok...

A kaméleon árnyéka / Walters, Minette. Bp.: Athenaeum, 2010. 400 p.

A szelíd teremtés

Néma döbbenettel olvastam el Dosztojevszkijnek ezt a kis fájdalmas szösszenetét.
Tényleg csak pár oldal, egyhuztomban olvastam el, de nem hiszem, hogy ha hosszabb lett volna, akkor képes lettem volna-e egyáltalán végigolvasni.
Olyan szomorú, olyan maró.
Egytelen fájdalmas üvöltés az egész, egyetlen hiábavaló, elkeseredett vallomás. A fájdalomtól az őrület határán billegő férfi meséli el felesége elveszítését. Saját magát teszi felelőssé a történtekért, mert öt percet késett, olyan hosszú öt percet, mely elég arra, hogy szerelme megölje szerelmét.

A szelíd teremtés. Kisregények / Dosztojevszkij, F. M. Bp.: Európa, 1975. 473 p.

Felhőfreskó

Ez egy különleges történet. Nem mondom, hogy jó, de nem is rossz.
Kata és Stefan fiatalok, amikor megismerkednek. Katának először Stefan nem szimpatikus, majd szépen lassan megismeri. Ismerkedésük során kiderül, hogy apáról féltestvérek.
Furcsa kapcsolatukat - melyet végigkíséri a bizonytalanság, vajon tényleg féltestvérek? - évekig fenntartják, ám nem találkoznak egymással személyesen.
De most újra itt a lehetőség: apjuk temetése miatt találkoznak.

Ágy a mennyben / Loo, Tessa de. Bp.: Magyar Könyvklub, 2004. 120 p.

Férfi az ágy lábánál

„Egy bokszoló és egy mozgásképtelen nő különös szerelmi története.”
De még milyen szerelem! A lecsúszott alkoholista bokszoló hamarabb tett a nő feneke alá ágytálat, mint hogy kapott volna tőle egy kedves szót is. Az autóbalesetben lebénult nőt eddig csak ápolónők gondozták, azok is gyakran változtak. Ki gondolta volna, hogy egy szakképzetlen férfi lesz az, aki újra megtanítja arra, hogy az élet szép, hogy a madarak csiripelése és a tavaszi szellő simogatva gyógyítja az összetört lelkeket is.
Ez egy szép történet, kell néha ilyen is.

Férfi az ágy lábánál / Holder, Éric. Bp. Magvető, 1997. 153 p.

Fénylő tisztaság

Amikor először olvastam, akkor hurcoltam magammal mindenfelé. Még amikor az autószerelőhöz mentünk, akkor is olvastam, míg a fiúk nyakig merültek a motorháztetőbe, én akkor is rendíthetetlenül olvastam az anyósülésen. Még a próbaúton is olvastam. A szerelő vezetett, én olvastam. Akkor már nem bírta tovább, mondta, hogy meséljek már erről a könyvről, miért bújom annyira? Remélem, hogy megtetszett neki és végül ő is elolvasta. :)

Engem már az első mondatnál megfogott a könyv. Olyan King-es, hogy le sem tagadhatná, hogy ő írta.

A sztori röviden: egy nagy múltú, ám veszteséges szálloda "szelleme" megszállja a lecsúszott angoltanárt, Jack Torrance-t. Jack elvállalja, hogy ő lesz a szálloda téli gondnoka, ezért a családjával egy hosszú és havas télre elzárja magát a külvilágtól. A regény lényege ez a bezártság, ez a klausztrofóbia, hogy milyen érzelmeket vált ki egymásból három, sokáig összezárt ember, akik közül az egyik egy burokban született és különleges képességgel megáldott kisfiú, a másik egy anya, és Jack, a gyenge jellem.

Nem mennek egymás idegeire, csak egymás torkának esnek. Az végül is nem ugyanaz.

(Érdekességként jegyzem meg, hogy nagyon megfogott, ahogy King az 5 éves kisfiú, Doki jellemét ennyire élethűen ábrázolja. Utána néztem, és a kisebbik fia, Joseph Hillstrom a regény megjelenésének évében 5 éves volt...)

A ragyogás / King, Stephen. Bp.: Európa, 2006. 512 p.

Ahogy a félhomályt látja King

Ismét egy ütős King novelláskötet. Már az Éjszakai műszak után is azt gondoltam, hogy jobb, ha nem 600-800 oldalas regényeket ír a Mester, hanem ilyen tömör-tömény novellákat. Jobban tetszik, hogy 2 oldalon több esemény és izgalom van, mint a regényeiben 100 oldalon.

A kötetben szereplő novellák közül A mézecskalácslány, a Harvey álma, a New York Times előfizetés akciós áron és a Szorult helyzetben tetszett a legjobban. Mennek is a kedvencek közé.

A Harvey álma és a Szorult helyzetben nagyon ott van, simán veri a többit.

A mézecskalácslány nagyon emlékeztet Lisey történetére. Szeretem amikor King egy nőt tesz meg főszereplőnek egy sztoriban, mert kitartónak és erősnek ábrázolja őket.

A New York Times előfizetés akciós áron a legjobb az összes közül. Tudja azt mindenki, hogy King a horror nagymestere, de olyan kivételesen egyszerűen és jobb szót nem találok: szépen írja le férfi és nő kapcsolatát, szerelmét, hogy az összes romantikus író elmehet a sunyiba.

Napnyugta után / King, Stephen. Bp.: Európa, 2010. 468 p.

Vörös vagy sem, mindegy...

Hát aranyoskáim, ez itten egy igazi leányregény. Így: leányregény.

A gazdag és tekintélyes család a családfő elvesztése után elszegényedik, egyetlen leánygyermekük dolgozni kényszerül, az édesanya megbetegszik.

Mindezen események történése közben fel-feltűnik egy vörös hajú fiatalember. Ő a herceg fehér lovon. Természetesen sokáig magán hagyja álruháját, majd a megfelelő pillanatban felfedi valódi kilétét.

Aztán heppiend. :)

A vörös hajú / Szederkényi Anna. Koktél Könyvek, 1990. 93 p.

Kedves Lady Susan,

csalódtam Önben. Ezt az ármánykodást és cselszövést, amit Magácska véghez vitt! Döbbenet, hogy kihasználja mások érzelmeit, átgázol emberen, asszonyon, sőt a tulajdon leányán is. Felháborító.

De egyben szórakoztató is volt. Meg kell hagyni nagyon vártam, hogy mi lesz ténykedéseinek eredménye. Igazán bravúros köpönyegforgatónak tetszik ám lenni.

Baráti üdvözlettel,

a postáskisasszony

Ui.: Legközelebb tessék rendesen lezárni a borítékokat, mert így bárki elolvashatja a leveleket.

Lady Susan / Austen, Jane. Szeged: Lazi Könyvkiadó, 2005. 170 p.

Igazi lányok

Úgy kezdtem el olvasni ezt a könyvet, hogy nem tudtam miről szól. És most csak lesek, hogy hogyan képes Kaffka Margit ilyen sejtelmes regényt írni. Teljesen más stílusú, mint a Két nyár, amit nem is olyan régen olvastam tőle.

Ki gondolná, hogy ezek az apácák és növendékek ilyen életet is élhetnek? Teljesen olyan mintha Kaffka le akarná járatni őket... A kötet bevezető tanulmányában Bodnár György írja is, hogy Kaffka nem szívesen emlékszik vissza a saját zárdai tanulmányaira. Ah, így már érthető! :)

Ez a zárda tele van izzással és fülledt érzelmekkel, titkos érintésekkel, arcpirulásokkal, elsuttogott szavakkal - amiket az apácák egymásnak szánnak. " [...] egy drága "véletlen" találkozóért, mely betöltse tartalmával néma életüket -, ó, buzgón meggyónták hét végével mind e bűnöket, s forrón megvezekelték bőséges imában a hideg kövön azért, hogy egy földi lény iránti vonzalom elhomályosítá lelkükben Isten szeretetét. És a jövő héten újból vétkeztek, és mindig, míg csak ifjúságuk el nem múlott..."

Mi ez? Testvéri szeretet? Vagy a bezártságtól vannak ilyen érzéseik, mert nem látnak/találkoznak mással? Esetleg a valakihez való tartozás hiánya miatt? Ráadásul még féltékenykednek is egymásra...

Szeretetre éheznek egy olyan helyen, ahol szigorú rend és fegyelem van. De hiszen ők választották. Persze nem minden esetben az Istenszeretet miatt, nagyon sokan vannak, akik a kinti világ elől menekülnek, reménykedve, hogy a tanulmányaik befejezése után könnyebben boldogulnak majd.

Én ezt a regényt egyáltalán nem vettem komolyan. Végig megmosolyogtatott. :)

Hangyaboly in.: Kaffka Margit regényei. Bp.: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1962. 674 p.

A foltos hiéna és a kacsacsőrű emlős barátsága

Utánanéztem ennek a délszláv háborúnak. Igaz csak a wikipédiában... Merthogy nem leplezem hiányosságaimat: erről nagyon lemaradtam. Tudtam én, hogy van, de ez a könyv felkeltette az érdeklődésem, ami igazán nagy szó, mert nem szeretem, ha feleslegesen vagy sem, de folyik a vér. :)

Bukovac könyve a boszniai háborút megjárt, lelki gondokkal küszködő katonáknak a poszttraumás stressz diagnózisát automatikusan osztogató pszichiáterről szól, aki maga is küzd némi kis devianciával, naná.

Az eleje a könyvnek egy kicsit döcögősen indult, többször is félretettem, majd egyszer csak magába szippantott és magával ragadtak a doki viszontagságai: öngyilkos páciensek, bosszantó főnök, leskelődő és többször kifaggató rendőrök, kétségbeesés, szülő elvesztése.

Igaz, hogy nem erre a befejezésre számítottam - igazán nem is tudom mit vártam, mi lesz a vége -, de nekem tetszett, mindentől függetlenül. És az a kis nyom a fürdőszobában igazán nyitva hagyta a történet végét. Na de többet nem árulok el. :)

Egyébiránt a regény tele van elmés gondolatokkal, a legjobban a következők tetszettek:

"Hová vezetne, ha mindenről kiderülne az igazság?"

"A pszichológia nem képes megkülönböztetni a hőst a gonosztevőtől."

"Az emberi érzések közül a félelem a legfantáziadúsabb. A legváratlanabb helyeken ver gyökeret."

"[...] a hülyeség nem feltétlenül árt az egészségnek."

Szellemmajom / Bukovac, Sladana. Bp.: Nyitott Könyvműhely, 2010. 205 p.

A zen lehelete

Az 1930-as évek végén játszódó regény főszereplője Stephen. A 19 éves kínai fiún annyira elhatalmasodik tüdőbetegsége, hogy elküldik nagyapja házába, hogy ott, a tenger mellett pihenjen, gyógyuljon, erősödjön. A kis ház Japánban van.
Miközben a japán csapatok előrenyomulnak Kínában, addig Stephen saját lelkében is harcok dúlnak. Képes feldolgozni a háború súlyát, szülei megromlott viszonyával szembenézni, szemet hunyni dolgok felett, és jó döntéseket hozni, miközben testébe „növekedési fájdalmak hasítanak” és százfelé húzzák?
Tetszett a könyv, igaz jó hosszan olvastatta magát, talán azért, mert átlengi egyfajta nyugalom, béke.

A szamuráj kertje / Tsukiyama, Gail. Bp.: Európa Könyvkiadó, 2002. 246 p.

Ki a gyáva?

 

Éva, a nagyvilági festőfeleség élete mindennemű nehézségektől mentes. Férjével, Bencével kilenc éve házasok, különösebb erős lelki kötödés nem fedezhető fel közöttük. Egyszerűen csak Bencének kell egy dekoratív társ, Évának meg Bence pénze; „együttlétük üzleti”. Éva érzelmei férje iránt nevetségesek - „tulajdonképpen lenézem”, „még csak nem is túlságosan tehetséges”, stb. – ezért kapva kap a kínálkozó lehetőségen és fejest ugrik egy kis, elsőre kellemesnek tűnő kalandba…

Sarkadi életének utolsó évében íródott ez a kisregény, stílusán ekkora már eluralkodott a fásultság és kiábrándultság.

A gyáva / Sarkadi Imre. Bp.: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986.  104 p.