János. Babik János.

Tessék ám elhinni, úgy ahogyan mondom ni. Ezt a Babik Jánost választották meg az Álkulcs Gyár kiváló munkásának, hümm. Nos aztán alighogy ez emígyen megtörtént, a fejesek ottan fönn, tuggya, ők ottan ni, aszongyák, nehogymár csak egy eccerű munkás legyen ebbűl a jóemberbűl! Légyen inkább Vezérigazgató! Hát osztán akkó gyüttek ám a bajok, csűstűl. Merthogy kinevezés, kitüntetés, emlékérem, nos meg plakett, minden megvót, csak ez a János, a Babik nem vót sehunsem. Keresték ám itet mindenhun, éjt nappá téve, egészen addig, míg nos a gyár le nem égett, mint a Genfi Gatyagyár.
Aztán már nem keresték itet, mer minek.

Babik / Örkény István. Bp.: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982. 94 p.

Lájtos krimi

Az a baj, hogy semmi eget rengető nem történik benne... A főszereplő egy volt hadnagy, aki testi-lelki gondokkal küszködik, és mindig rossz helyen van, rossz időben.
A zsaruk azt hiszik, hogy ő a bűnös, a sorozatgyilkos, faggatják, nyaggatják, ő meg rezignáltam, amolyan "letojom, majd csak rájönnek, hogy mi a szitu" módon tűri. Olyan közömbös, hogy az már néha idegesítő.
Két délutánt, estét elszórakoztatott a könyv, de tényleg csak ennyi. Semmi nyomot nem hagyott maga után bennem...
A Waterstones Books Quarterly azt írja, hogy ez egy "sűrű szövésű lélektani thriller". Nahát ez nem igaz. A thriller a legjobb tudomásom szerint borzongat, feszültséget teremt és izgalomban tart. (Legalábbis engem... :)

Ps.: A minap a kezembe került egy Charlotte Link könyv, melyet valami olyan szöveggel marketingeztek, hogy ő, mármint Link és Walters pályatársak, de hogy Link mennyivel jobb, mint Walters. Noh, erre kíváncsi vagyok...

A kaméleon árnyéka / Walters, Minette. Bp.: Athenaeum, 2010. 400 p.

A szelíd teremtés

Néma döbbenettel olvastam el Dosztojevszkijnek ezt a kis fájdalmas szösszenetét.
Tényleg csak pár oldal, egyhuztomban olvastam el, de nem hiszem, hogy ha hosszabb lett volna, akkor képes lettem volna-e egyáltalán végigolvasni.
Olyan szomorú, olyan maró.
Egytelen fájdalmas üvöltés az egész, egyetlen hiábavaló, elkeseredett vallomás. A fájdalomtól az őrület határán billegő férfi meséli el felesége elveszítését. Saját magát teszi felelőssé a történtekért, mert öt percet késett, olyan hosszú öt percet, mely elég arra, hogy szerelme megölje szerelmét.

A szelíd teremtés. Kisregények / Dosztojevszkij, F. M. Bp.: Európa, 1975. 473 p.

Felhőfreskó

Ez egy különleges történet. Nem mondom, hogy jó, de nem is rossz.
Kata és Stefan fiatalok, amikor megismerkednek. Katának először Stefan nem szimpatikus, majd szépen lassan megismeri. Ismerkedésük során kiderül, hogy apáról féltestvérek.
Furcsa kapcsolatukat - melyet végigkíséri a bizonytalanság, vajon tényleg féltestvérek? - évekig fenntartják, ám nem találkoznak egymással személyesen.
De most újra itt a lehetőség: apjuk temetése miatt találkoznak.

Ágy a mennyben / Loo, Tessa de. Bp.: Magyar Könyvklub, 2004. 120 p.