moly2 = könyvjelző3, avagy egy hétvége Bp-en

az úgy volt, hogy pénteken @Veron-nal vonatoztunk és kaptam tőle édi könyvjelzőt, ő meg tőlem narancsos-szerecsendiós trüffelt, viszont a Tankcsapda csengőhangot nem, mert dinkák vagyunk és elfelejtettük :) ;
kedves @Nagyfehérasszony és @zember örültem a találkozásnak, és annak is, hogy hamarabb megláttátok a kopaszt a Nyugatiban :D ;
aztán szombaton @tmelinda04-el túlmentünk 2 megállót, de előtte tőle is kaptam könyvjelzőt, kettőt, keresztszemeset, és persze Melinda is kapott trüffelt :) csirkefogóztunk és isteni kávét is ittunk;
@zakkant, a Nyugatiban vett könyv a Nejlonangyal ;), és @verkutya, haláliak voltak a kérdéseid, magamtól ennyit egész héten nem locsogtam…remélem jól elbeszélgettetek @peti_bácsi-val;
személyesen akartam, de nem jutott mindenre idő: @NatashaK imádom a Barbibébis bejegyzést, rendesen #doromboltál# odatetted! ;) ;
@csend_zenésze & @Frank_Tyrell ezerbocsi, hogy megzavartuk a saját bulitokat (vagymit :P, höhö), én biztattam @szöszmösz-t;
@Dün, van nálam egy könyv, @Anibell küldi (és gyere a forrócsokizásra lécci, nem fogok egy szót sem beszélni az ETOról, ígérem!);
@tiger205: http://www.spencerhill.hu/ , továbbra is szomorú a kis piros kocsis...;
köszönöm @Izolda -nak az ismerkedős játékot, végre vannak arcok a nevek mögött, és @tasiorsi-nak big thanx, hogy időben leállította a dobálózást;) ;
halálbüszke vagyok magamra, mert csak egyszer fordultam balra, jobbra helyett, így mégiscsak a Blaha lett belőle... tudom, tudom @tmelinda04... de nem volt más...
akinek hoznom kellett könyvjelzőt: hoztam könyvjelzőt :D
és neked is köszönöm Bp, ismét megnyugtattál, hogy annak idején jól döntöttem... te és én soha nem jönnénk ki jól egymással :)

"Az állatok etetése tilos."

A kisregény főhőse Pomme, egy egyszerű, butácska fodrászlány - aki hajat sem vág, csak söpröget - az anyjával él egy francia kis faluban.

Pomme egyszerűségéről, tunyaságáról, zárkózottságáról, és annak következményiről szól ez a könyv.

Megvallom, volt jó pár olyan alkalom, amikor legszívesebben lekevertem volna neki egy-két hatalmas pofont, hogy térjen végre észhez!

Szóval nem egy egyszerű eset már magában sem, ráadásul belebotlik egy pasi, aki úgy véli, hogy Pomme egy csiszolatlan gyémánt, melynek értékét csak ő tudja megbecsülni és hatalmas mázlinak tartja, hogy eddig senki nem fedezte fel. "... arannyá tette számára a filléres ócskaságot, amiért talán senki le sem hajolna az utcán." Na ja.

A pasi, Aimery öntudatos egyetemista, egy leendő főlevéltáros. :)

Persze Pomme hagyja magát sodortatni az árral, akkor is, ha lehet, hogy megfullad, mert szerinte ez így természetes. "A nők talán általában alkalmasabbak az efféle önámításra: néha képesek rá, hogy egész életüket valójában mással éljék le, mint aki az élettársuk."

Ám Aimery egy idő után megunja ezt a fene nagy érdektelenséget, olyannyira, hogy a végén már fizikailag is undorodik P-től. Az egyik randevújuk alkalmával döbben rá, hogy ez a kiismerhetetlen, semmilyen érzelmet nem tükröző nő egyszer a felesége kell, hogy legyen. De nem azért mert szereti (persze azt érezzük kimondatlanul is, hogy Pomme szerelmes), hanem mert ennek így kell lennie. "Valahányszor Pomme-ra gondolt, söprűvel, konzervnyitóval, rózsaszín gumikesztyűben látta maga előtt." Fájdalmas és szomorú báj bujkál a sorok között, a soha be nem teljesülő szerelemé, mely az egymást meg nem értő emberek között szokta felütni a fejét.

Csak a regény végén bukkan fel az a személy, akivel a Csipkeverő lány (Pomme) fesztelenül tudott beszélgetni: "Ha valaki igazán megsínylette az elköltözésünket, vagyis a szakítást a Csipkeverő meg énköztem, az feltehetőleg az öreg orosz hölgy volt."

A Csipkeverő lány a szakítás után nem sokkal elmegyógyintézetbe kerül, ahol az újratalálkozás közben Aimery ráébred, hogy mennyire nem ismerte ezt a lányt, akivel együtt élt. "Elviselhetetlen bűntudat szállt meg, mintha én lettem volna az oka a megbomlott elméjének, a lesoványodásának, a rabságának." De Pomme megmenti ezektől a gondolatoktól és a bűntudattól, azt a képtelenséget mondja neki - amit egyikük sem hisz el -, hogy nem ő a hibás. "Úgy éreztem, hogy kitalálta az aggodalmam, és - megsajnált."

Az utolsó mondatok után egy csomó kérdés felvetődött bennem: vajon tényleg önző volt Aimery? és tényleg megbánta, hogy így bánt Pomme-mal? vagy csak Aimery-n keresztül Lainé akar  - valamilyen, akármilyen, bármilyen - bűnbocsánatot nyerni?

Egyébként végig nem értettem, hogy miért is kapott ez a kis történet Goncourt-díjat?? Mire az utolsó fejezetben Lainé átvált egyes szám első személyre, és úgy meséli el a történetüket, röviden, de annál nagyobb fájdalommal és szomorúsággal, mintegy vallomásként. És annak ellenére, hogy néha pofozkodni akartam, lehűtött az az egész regényt átlengő, felfoghatatlan és kiismerhetetlen béke, ami érezhetően Pomme-ból sugárzik.

A csipkeverő lány / Lainé, Pascal. Bp.: Európa, 1976. 104 p.

a Lista

Mondjátok, hogy még nincs korán listát készítenem. Karácsonyi listát.

Szerintem egyáltalán nincs korán, mivel ezt nem lehet időben elkezdeni. Sőt befejezni sem. Mármint úgy befejezni, hogy nem teszek rá többet, erős leszek és bátor, beérem 10 könyvvel.

10 olyan könyvvel, amit nagyon szeretnék megkapni karácsonyra (vagy szülinapra, mindegy), de tényleg nagyon.

Ők lennének azok, persze sorrendben, első helyen az, ami leginkább kívánkozik a polcomra. :)

1. Carole Bloom: Truffles, Candies, and Confections: Techniques and Recipes for Candymaking

2. Mautner Zsófia: Chili & Vanília

 3. Joe Hill: A szív alakú doboz

 4. A sütés bibliája

 5. Melissa Pellegrino & Matteo Scialabba: The Italians Farmer's Table

 6. Peter P. Greweling: Chocolates and Confections at Home with the Culinary

7. Julia Child: Mastering the Art of French Cooking

 8. Stephen King: Rémkoppantók

 9. Melania Mazzucco: Vita

 10. Herta Müller: Lélegzethinta

félbehagytam 1.

Camilla Läckberg: Jéghercegnő

"A fiatal nő a kádban feküdt. Körülötte a vízen jéghártya csillogott. Csuklói felvágva, a kövezeten vérfoltok. Így találnak rá a holtan is gyönyörű Alexre, akiről csakhamar kiderül, hogy nem magával végzett, hanem gyilkosság áldozata lett."

Nem ez lett volna az első találkozásom a skandináv krimivel. Az eddig olvasottak nagyon tetszettek, izgalmasak voltak, sodró lendületűek és életszagúak.

Ehhez képest ez szörnyű volt. Kínlódás, amit nagyjából 100 oldalig bírtam. Lehet, hogy velem van a baj, nagyon szigorú vagyok és teljesíthetetlenek az elvárásaim egy jó krimivel szemben, nem tudom... de ez akkor is szörnyű volt, minden szempontból.

Olyan aprólékosan pontos leírást ad, ami idegesített (és ezért már az elején nem szerettem olvasni, de próbálkoztam), meg milyen krimi az, aminek a 30. oldalánál már tudom, hogy ki a gyilkos... nagyon nem szeretem az ilyet, és közben tudom azt is, hogy nem lesz a végén pofáraesés, hogy mégsem az a gyilkos, akire gondoltam. Mindezek mellett tömve van helyesírási és stilisztikai hibákkal, ráadásul a fordítás is hagy kivetnivalót maga után.

Ha valaki azt mondja, hogy ez egy jó könyv, én annak elhiszem, és azt is, hogy jót ír a szerző, csak az van, hogy nem nekem...

Jéghercegnő / Läckberg, Camilla. Bp.: Animus Kiadó, 2009. 271 p.

A Highgate temető ikrei

A legelső gondolatom az volt, mikor még az első mondatot sem olvastam el, hogy vajon felülmúlja-e a Az időutazó felesége-t? Félve kezdtem bele, mert nem szerettem volna csalódni, hiszen az írónő előző regénye maga volt a tökély.

A történet lassan bontakozik ki, és most nem a szerelem áll a középpontjában, annak ellenére, hogy az is fontos szerepet kap a testvéri és a baráti kapcsolatok mellett. Mondhatni, hogy nem szokványos szerelmi történet, melyben minden karakternek fontos szerepe van, nincs egyetlen személy sem, aki felesleges.

Párhuzamba állítottam az írónő azon gazdag fantáziavilágából származó képességeket, mint az időutazás (előző regényben) és a halottak szellemének kísértése - csupa misztérium és hihetetlen dolog, ami bazi távol áll tőlem, tőle mégis elfogadom és olyan természetes dolognak tűnik, mint a lélegzés.

Reméltem, vártam és végül meg is kaptam a csavart a történetbe, hiszen sejtettem, hogy lesz benne egy váratlan fordulat, de nem hittem, hogy ez! És milyen jókor, már majdnem ellaposodott...

Ha a felszín alatt megbújó érzések között vájkálunk, akkor nagyon is mély emberi érzésekre bukkanhatunk, hiszen többek között felüti a fejét az ikrek eddigi tökéletes és harmonikus világában a testvéri féltékenység... egy csapásra oda a harmónia, és könnyen meglehet, hogy levedlenek egyszerű testvérekké, vagy ami még rosszabb: szimpla barátnőkké.

Egyetlen dolog piszkálta csupán a csőröm: *spoiler* az angliai, konkrétan a temetőbeli séták és maga a temető bemutatása közben végig volt egy olyan érzésem, mintha Robert helyett az író írt volna egyszer egy disszertációt a temetőről, amit aztán elővett és kerekített köré egy jó kis sztorit *spoiler vége*.

A Highgate temető ikrei / Niffenegger, Audrey. Bp.: Athenaeum, 2010. 423 p.

röviden

A könyv: mint egy ízléses és elegáns kivitelezésű, díszes, ám visszafogott desszertes doboz, tele különféle édességekkel.
S a versek: mint megannyi bonbon, ott csücsülnek a dobozban, rád várnak, hogy megízleld és megemészd őket. Egyik selymesen olvadó tejcsoki, másik keserű étcsokis, mint az élet; míg van amely bódító likőrkrémes, olyannyira, hogy menten eszed vesztetten belezúgsz a készítőjébe.
Azt szerettem a legjobban, amely szerelmes volt, mint a marcipánba göngyölt trüffelkrém.

Szívdesszert / Varró Dániel. Bp.: Magvető, 2007. 91 p.

huszonöt

Remélem, hogy nem én leszek az utolsó, aki leírja és elküldi 5x5 szavát ... igazán nem szép dolog, hogy eddig halogattam, mert úgy volt, hogy az én 25 szavam lesz az első, de egynéhány fontos és halaszthatatlan teendőm (ha-ha, persze, hogy a mandulaeltávolításra gondolok :), és persze a lökött agyam miatt is csak most tudom írásba foglalni véleményemet.

Aki még mindig nem tudja, miről is van szó, annak: Olvasni jó! avagy Körkérdés az olvasásról

1. olvasás: mindennap, szenvedély, fejlődés, öröm, befogadás

2. kortárs magyar irodalom: felfedezés, hullámzó, megosztó, nőírók, elnyomás

3. e-könyv: szagtalan, kétkedés, elkerülhetetlen, design, olvasáskultúra

4. könyves blogok: társaság, sokszínűség, ajánlók, moly.hu, kell

5. könyvtár: origo, hivatás, biztonság, állandóság, változás

Akiknek továbbadom a játékot: Peti bácsi, Netelka, hóvirág

Szonyecska

Először is, nem most olvastam a könyvet, de trehány vagyok és csak most írok róla. Ez van.

Az első Ulickaja, amit egyáltalán a kezembe vettem és rögtön ki sem adtam onnan. A terjedelme elég barátságos ahhoz, hogy csak úgy bevállaljam a (még akkor) számomra ismeretlen, és ráadásul orosz nőci írását. A fülszöveg szerint ez a könyv volt a sikerhozó U. számára a hazájában, majd egy csapásra ismertté tette a nevét az egész világon is. Mit mondjak, így kell reklámozni...

Maga a történet nagyon egyszerű, főszereplője a könyvmoly Szonyecska és lényegében az ő életén tekinthetünk végig. Persze, nem amolyan vidámrózsaszín, apucikicsilánya élete van, hanem kemény és valóságos. Az orosz irodalom nagy hódolója, könyvtárosként dolgozik, majd ott, a könyvtárban talál rá élete egyetlen férfija is. Az nem titok, hogy nehéz élet áll előttük, összeházasodnak, gyermekük születik és "vidáman" élnek a szocializmusban, míg meg nem halnak - gondolhatnánk. De ez egy női sorsról szól és ismétlem, orosz. Szonyecskát megcsalja a férje, ugyanazzal a lánnyal, aki Szonyecskáék lányának barátnője és plátói szerelme. Ezek az események nem rendítik meg egyikük életét sem különösebben, minden zajlik tovább szépen, laposan... Végül a férj meghal, Szonyecskára pedig hosszú és magányos élet vár.

Összességében tetszett a könyv és az is, hogy az egészet át- és belengte az orosz/szovjet könyvekre jellemző légkör. Nem tudom megmagyarázni, sem megnevezni azt az érzést, ami hatalmába kerít az olvasásukkor (mint most az Anna Kareninánál), totál átszellemülten és megszállottan olvasom őket. Számomra minden ilyen könyv egy kincs és nagyon nagy becsben tartom őket.

Értékelés: *****

A könyv adatai: Ulickaja, Ljudmila: Szonyecska

Magvető Könyvkiadó, 2006. 92 p. 1990,- Ft

Ajánlok 10+1 könyvet - játék

A játékot hóvirág blogján találtam és jó ötletnek tartom, ezért továbbadom én is a tömegek örömére. :)

A feladat a következő lenne: Írjál ki tíz plusz egy könyvet, amiket te már olvastál, de ajánlanád a többieknek. Nevezz meg öt bloggert, akinek kíváncsi vagy a véleményére, linkeld be őket, és hagyj nekik üzenetet a blogjukban. Jó olvasást.

Én őket ajánlom, persze a felsorolás nem valami általam felállított tetszési sorrend eredménye (de az első kettő igenis az), csak így jöttek le a polcomról. :)

• Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
• Stephen King: Lisey története
• Anna Gavalda: Kis kiruccanás
• Bartis Attila: Nyugalom
• Dr. Oetker: Könnyű gyümölcstorták
• Alison Weir: Lady Jane
• Robert Crais: A rettegés háza
• Ray Rigby: A domb
• Jonathan Coe: A trógerek klubja
• Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

+1

• Jodi Picoult: A nővérem húga

Akkor, kedves csokismazsola, járókelő, Bridge, Annamarie és Peti bácsi van kedvetek továbbvinni a játékot? :)

a kommandókatona-babás gyilkos

Coventry Dakin gyönyörű nő. Embert ölt, de gyönyörű nő.

Sue Townsend olyan mesét rittyentett össze ebben a könyvében, hogy simán felhasználhatta volna az eseményeket még vagy másik hathoz. Annyi minden történik, olyan sok kalandon vergődik át Coventry cirka két hét alatt, hogy az már fárasztó és idegesítő lenne, ha nem lenne az átlagosnál egy kissé viccesebb és humorosabb a regény.

Coventry teknőcfan, unalmas férje és két, szintén unalmas tinédzser gyerkőce mellől és a rendőrség elől elszökik a hideg, ködös Londonba, ahol találkozik egy rakás fura fazonnal, néha szerencsésen alakulnak a dolgai, ám többnyire nem. Majd miután kicsavarogta magát (és a sztoriból sem lehet többet kipréselni), rádöbben, hogy bár megtehetné, ha nagyon akarná, ő akkor sem tér vissza a régi életéhez, helyette újjászületik.

Inkább hasonlít a történet egy meséhez (olyan ez, mintha a legkisebb királyfi - esetünkben királykisasszony - elmenne szerencsét próbálni a Nagyvilágba és rájönne, hogy igenis megállja a helyét, jobb is neki ott, és nem kívánkozna vissza előző életébe), mint egy, a valóságban is megtörténhető eseményhez.

Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de amikor a végére értem volt egy olyan érzésem, hogy érzek némi feminista beütést is benne. Olyan... átlagos-családanya-"felébred"-és-megvalósítja-önmagát-fíling/utóíz maradt bennem... (lásd 183-184. oldalak; Európa-kiadás 1992.)

Mindenesetre érdekes volt, kalandos és egyszer sem éreztem úgy, miközben olvastam, hogy elég, nekem ez sok. :)

Értékelés: ****


A könyv adatai: Townsend, Sue : Coventry újjászületik Európa Könyvkiadó, 1992. 219 p. 1000,- Ft

tanakodom

Úgy néz ki, hogy nyugis hétvégének nézünk elébe... persze minden relatív... és minden változhat. :)

Délután egy kicsit egyedül leszek, míg ÉletemÉrtelme a focipályán nyúzza magát, addig én olvasok. :D Azután szalonnát sütünk haveréknál. Nyami :)

A szombat még bizonytalan, de tuti fogok olvasni, mert nagyon nem haladok a Kecskerúzzsal... :s pedig jó, csak elég nehéz. Mármint olvasni... (Cormac McCarthy elbújhat G. Agáta mögött a vesszőtlenségével és a ponttalanságával együtt! Egyébként van ennek vmi neve? Ennek a stílusnak, hogy csak így dobálják a szavakat egymás után, mindenféle írásjel nélkül??)

Vasárnap pedig megyünk pecaföldre papához Lászlónapozni. Na oda meg felkészülten kell menni, minimum 2 könyvvel.

Mert mi van, ha megunom az egyiket, vagy rosszul választok és nem illik egy napozóágyhoz? Vagy olyan jó, hogy ripszropsz kiolvasom? Akkor ott maradok üres kézzel... Na azt már nem. Szóval, ha nem végzek ma és holnap a Kecskerúzzsal, akkor ő tuti jön pecázni vasárnap. Ha végzek, akkor pedig el kell döntenem, hogy T. Chlevaliertől viszem az Isten teremtményeit vagy az Anna Kareninát... hm... elég nehéz döntés... És még kell egy második is, ami lehet a Coventry újjászületik - na ő tuti napozóágyas, és persze a Méltatlanul olvasatlan könyvek olvasási versenyének első "feladata", tehát jönnie kellene - , az Életkör, a Meztelen Juliet, a Bovaryné vagy éppen az Éjszakai állatkert is, de piszkosnehéz. Már súlyilag. :) /most tisztázzuk: lehet, hogy másnak csak átlagos a súlya, de nekem hétfő délutánig még itt fog csücsülni a csuklómban a ganglionom, így nekem ez igenis nehéz...:) /

A Hívj be! felén átrágtam magam, de eddig nem vágott a földhöz (pedig ő is szép kis darab...), úgyhogy most ebben a körben nem kap szerepet. Igaz, hogy kocsival megyünk, de annyira nem jó, hogy cipeljem magammal a messzeségbe. :)

Majd a molyon és itt meglátszik ki győzött. :D

te mea te mea

Csodálatos mese egy csodálatos lányról.

A whangara törzs alapítója, Paikea egy bálna hátán érkezett meg Új-Zélandra. A legenda szerint kenuja elsüllyedt és egy bálna mentette meg az életét, akinek a hátán jutott ki a partra. Ő volt az első Bálnalovas.

Azóta a törzsfőnökök elsőszülött fiaira száll a nemes tisztség, miszerint ők Paikea leszármazottai. A jelenlegi törzsfő Koro Apirana, akinek csupán egyetlen örököse van, egy lány...

 

Kahu, a maori félárva kislány szigorú törzsi szokások közé születik Whangarába. Szerető dédanyja, Nani Flowers a széltől is óvja, viszont dédapja, Koro Apirana semmibe veszi, rendszeresen megbántja, mert nem fiúnak született.

Koro Apirana szinte már megszállottként keresi azt a fiút/férfit, aki megmenthetné a törzs jövőjét, azt, aki a következő bálnalovas lenne, hiszen a hagyományok szerint ezt a szerepet csak egy hímnemű képes betölteni. A tradíciók szerint a nők nem szólhatnak bele semmibe, nem járhatnak iskolába, a konyhában a helyük, stb...

Kahu tipikus "maori", hiszen maori nyelven a maori szó egyszerűt, természetest jelent. Tisztában van képességeivel, hogy képes kommunikálni a bálnákkal, de senkinek nem mondja el. Nagybátyja is, aki a könyv narrátora csak véletlenül fedezi fel, hogy milyen tudással rendelkezik a kislány.

Egy nap rengeteg bálna sodródik ki a partra, minden erőfeszítés és próbálkozás ellenére az összes elpusztul. És innen kezdődnek a bonyodalmak. A whangaraiak érzik, hogy történni fog valami, valami, ami nagyon nem jó. Kahu pedig érzi, hogy hamarosan beteljesítheti sorsát.

A következő partra sodródó bálna szándékosan úszik ki a múltból, homlokán a szent jellel. Ő az az öreg állat, aki megmentette Paikeát. A whangarai férfiak próbálják visszajuttatni a vízbe, de mindhiába, a bálna öngyilkos akar lenni.

Kahu meghallja Koro Apirana szavait: ha a bálna elpusztul, akkor az ő népük is el fog. Életük a bálna életétől függ. A kislány nem habozik, bemegy a háborgó tengerbe, azt mondja a bálnának, hogy ő a lovasa, és visszaviszi a vízbe, kockáztatva a saját életét megmenti a bálnáét. És a népéét.

Legyőzve ezzel a hosszú, hosszú, ezeréves természeti vallás egyik maradiságát.

Értékelés: ****

A könyv adatai: Ihimaera, Witi: A bálnalovas; Alexandra, 2004. 208 p. 1274,- Ft

(Érdekesség: Russel Crowe is maori)

tartozásaim

Biztosan más olvasó ember is volt már úgy, mint én mostanság: nem haladok a könyvekkel... :( Vagy időm nem akad, hiába szeretnék szakítani rá, vagy más jön közbe... bármi, akármi, ballagás, munka, lustaság. :)

Az utóbbi időben olvasott könyveim közül az alábbiakról szeretnék bejegyzést közzétenni, vannak is jegyzeteim, élményeim, sőt az egyes könyvektől kapott érzéseim is élénken élnek még.

Szóval ők jönnek majd:

-Ferrante: Amikor elhagytak

-J. S. Foer: Rém hangosan és irtó közel

-Baricco: Selyem

-Bollmann: Az olvasó nők veszélyesek

-Ihimaera: A bálnalovas

-Gordon A.: Kecskerúzs

-Hadas M.: A modern férfi születése

-S. King: Blaze

Norma meséje

Igen, megint hagytam magam. Tetszett a borítója, na. Nem olyan nagy ügy. Egyébként is jobb mint a könyv. Ez már az első pár oldalnál kiderült, de azért olvastam tovább, gondoltam majd csak elhagyja Norma ezt a bridzsitdzsonsz-os allűrt... Persze nem hagyta, sőt!

Megértem én szegényt, nem volt sose jó csaj (ráadásul szüzességének elvesztésére sem éppen a legideálisabb hímneműt választotta... naés hogyan és hol máshol, ha nem részegen egy ócska motelszobában?? Józanodása közepette a srác által benyögött "Jaj, ne. Pont Te?" Norma egész életére rátelepedett), jó feleség, legalábbis saját megítélése szerint.

Lapos, csalódásokkal teli, egyhangú élete volt egészen addig, míg szeretett édesapja meg nem halt. Amikor kiderül, hogy egy ládányi pénzt örökölt tőle, elhatározza, hogy csakis saját magára költi, igenis jól fogja érezni magát, és megváltja a saját kis világát. Vásárolgat, és elutazik az Orkney-szigetekre, ahol első látásra beleszeret egy festőbe, Brian-be, aki igazi művészlélek: búskomor, bánatában-ivós-fajta, és természetesen foglalt.

Norma személyisége, akarata, hogy megszerezze Brian-t és a bőséges történelmi és földrajzi leírás/idegenvezetés kavarodik a festő múltjával, a helyiek életével és naná! egy másik pasival, aki meg Normába zúg bele. Ez így kissé bonyolultan hangozhat, de nem kell megijedni, mindez több száz oldalon keresztül, lassan és kényelmesen bontakozik ki.

Egyébként nem is egy helyen megdöbbentett, hogy mire nem képes egy szerelmes hibbant nő, hogy megszerezze szeretete tárgyát... Norma, ha lehet fokozni, még többet iszik, mint a festő, dührohamában öncsonkításként lenyisszantja a festő szerint olycsodás haját és mire egymásra találnak több, úgymond tízperces kalandja is volt, mással... De én nem ítélkezem, csak olvasok...

A Mindörökké Norma nem hiányozhat a naptej és a szalmakalap mellől, strandszatyorba vele!

Értékelés: ***

A könyv adatai: Baxter, Nancy / Mindörökké Norma Tercium Kiadó, 2008. 385 p. 3170,- Ft

in memoriam Tequila... :(((((

Egy cipőben

Már elhagytam a 100. oldalt is, de semmi érdekes és különleges nem történt. Kezdtem aggódni, hogy vajon végig ilyen lapos lesz?!?! Igen, sajna egészen az utolsó betűig uncsi volt...

Adva van egy család: anya, apa, gyerekek. Az anya egy kicsit hóbortos beteg volt, öngyilkossága után az apa elszigetelt életet él a lányok, Rose és Maggie mostohájával.

A lányok eléggé különböznek egymástól. Rose az idősebb, jólmenő ügyvéd egzisztenciával, ám otthonülő kotlós, némi bridzsitdzsonsz beütéssel (plusz kilók, pasi nuku). A butácska Maggie külsőre tökéletes, extrakisméretű ruhákban pompázik és a mának él. Ám se lakása, se munkája... csak álmai, hogy majd egyszer híres lesz.

A fenti problémák miatt Maggie kénytelen Rose-hoz költözni, amiből folytonos súrlódások, konfliktusok születnek, amit még megfejel az író azzal, hogy mindkét lánynak azonos cipőméretet kreált. Igaz, hogy Rose nagyisan-slamposan öltözik, de cipőfronton igazán a topon van.

Ami a sztorit változatossá teszi, az a mellékszál, melyben rendre feltűnik egy bentlakásos idősek otthonában élő nénike, Ella. Ella idős kora ellenére igazán fitt, rendszeresen publikál egy újságban, részmunkaidőben dolgozik, jótékonykodik és nem mellékesen, mint később kiderül a csajok rég nem látott és elfelejtett nagyija.

Hogy hogyan találkozik végre az unokáival, és hogyan lesz a két eltérő habitusú lány örök barátnő, a regény végére kiderül. Csak meg ne unjuk közben...

Értékelés: **

A könyv adatai: Jennifer Weiner: Egy cipőben Kelly Kiadó, 2009. 392 p. ISBN: 978-963-966-78-77

I. Orosházi Molypiknik

Minden kedves Molyt szeretettel várunk a június 19-én délutáni reméljük verőfényes napsütésbe egy kis fűbenfetrengésre. Tippek, hogy mit hozzatok: pokrócot, esetleg nasit vagy/és üdítőt, jó Moly módjára valami könyvet, nomeg a füligérő mosolyotokat! : )

Helyszín: Oh., Árpád-kert
Időpont: 2010. 06. 19. 16 órától

Megjegyzésem: sütök sütit :)

http://moly.hu/esemenyek/i-oroshazi-molypiknik

tegnap este

Elegem van ebből a hideg, esős időből. Unom, hogy egyfolytában csak fázok és fázok. Spagettipántos topot, lábujjdugós-mezítlábas papucsot akarok és naptejet is, meg izzadni akarok a 40 fokos irodában. Azt akarom, hogy aki elrontotta az időjárásgépet legyen érte alaposan megbüntetve!
Tegnap délután, amikor hazaértem úgy fáztam, hogy szabályosan vacogtak a fogaim... ez már nem állapot. El is határoztam, hogy az első dolgom az lesz, hogy veszek egy forró zuhanyt majd bebújok az ágyba egy könyvvel. A zuhanyig el is jutottam, de könyvespolc előtt megakadt a szemem a dévédéken. Hmm... valami jó kis csajos kacagtató film igazán jól esne! Majd aztán olvasok... Csakhogy a mozidélutánból mozi est lett, mert 2 filmet is megnéztem és egy sort sem olvastam...
Az első filmmel egy kissé mellélőttem, mert komolyabb, mint amire számítottam. De! Nagyon jó!!! Komolyan az Apró titkok egy igazi Film. Több szálon fut, több család életébe pillanthatunk bele, de lehet érezni, hogy a végén mindegyik össze fog kapcsolódni valahogy, csak ugye nem mindegy, hogy hogyan. Hálistennek itt nem rontották el és tökéletes lett a vége.
Röviden a sztori itt: http://www.port.hu/apro_titkok_little_children/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=83445
A második film már lazább és viccesebb volt. Igaz, hogy hibát követtem el, mert a Julie & Julia-val előbb könyv formában akartam megismerkedni, de akartam még egy kis lájtos filmet az előző után. Így engedtem a csábításnak. Nagyon élvezetes és szórakoztató volt, Meryl Streep pedig fantasztikusat alakított benne, annyira szerettem a stílusát, totálisan megérdemelten kapta érte a 2010-es Golden Globe díjat. :) Csakhogy ezt a filmet kizárólag teli pocakkal szabad megnézni! Annyi sok finomságot főznek, sütnek, hogy én megéheztem, be is vackoltam magam egy tál forró krumplilevessel. :D
Ajánló itt: http://port.hu/julie_&_julia_-_ket_no,_egy_recept_julie_&_julia/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=103777
És még egy kis plusz: http://en.wikipedia.org/wiki/Julia_Child

amit megkívántam a Könyvheti ajánlatból :)

időutazás 2.0

"Aminek meg kell történnie, meg fog történni, bárhogy erőlködünk is, hogy elkerüljük. Aminek nem kell megtörténnie, nem fog megtörténni, bárhogy erőlködünk is, hogy elérjük." /Ramana Maharshi/

Már megint bedőltem a jó marketingnek…

Nem mondom, hogy nem jó, de szerintem egy snassz sztori, semmi rendkívüli nincs benne.
Érdekes, hogy egyszerre két időutazásos-romantikus könyv akadt a kezembe, csak Az időutazó felesége klasszisokkal jobb, szerintem. De lehet, hogy azért nem ragadott magával Musso regénye, mert még a másik fogva tart…
Elég sok minden sántít is nekem, mint például: adva van ez a két ember, E. és I., akik szeretik egymást tíz éve, de eléggé messze, 6 órányi repülésre élik mindennapjaikat, mire a csaj benyögi, hogy gyereket akar. A pasi nem bólint egyből, mert tart/fél attól, hogy mit hoz a jövő, mivé válik a világ, de én meg csak a fejem csóválom, hogy hogy akarnak így bármit is, hiszen soha nem is éltek együtt, nem is ismerik egymást igazán… ááá… hogy gondolja, hogy bármi jó is kisülne ebből?
Ugye, ha nem lenne a 10 pirula, aminek segítségével visszautazhat térben és időben, akkor E. és I. kapcsolatának a csajszi halála vetne véget, amit megelőzne a végzetes telefonbeszélgetés, amikor összevesznek. Vártam már, hogy mikor törik össze az idilli kép, kíváncsi voltam, hogy mikor szakad el a cérna. :)
Egy kicsit sok volt még, hogy mindent idegesítően borzasztó aprólékossággal ír le, pl.: „csavart mintás pulóverben leballagott a konyhába vezető fémlépcsőn”, vagy a történelmi eseményeket is napra, órára pontosan megírja, nameg ez az IQ-s dolog: „ a sikereit csak a 166-os IQ-jának köszönheti”, na itt kiakadtam. Ez olyan szárazan erőltetett és varázstalan.
Elég kevés romantikus részt vállalt be az író, és az is pocsék és giccses: " belekóstolt a férfi bársonyos nyelvébe"… anyááám, hogy ez milyen DanielleSteel-es...

Értékelés: ***

A könyv adatai: Guillaume Musso: Ott leszel? Ulpius-ház könyvkiadó, 2010. 357 p. 3499,- Ft