Néma döbbenettel olvastam el Dosztojevszkijnek ezt a kis fájdalmas szösszenetét.Tényleg csak pár oldal, egyhuztomban olvastam el, de nem hiszem, hogy ha hosszabb lett volna, akkor képes lettem volna-e egyáltalán végigolvasni.
Olyan szomorú, olyan maró.
Egytelen fájdalmas üvöltés az egész, egyetlen hiábavaló, elkeseredett vallomás. A fájdalomtól az őrület határán billegő férfi meséli el felesége elveszítését. Saját magát teszi felelőssé a történtekért, mert öt percet késett, olyan hosszú öt percet, mely elég arra, hogy szerelme megölje szerelmét.
A szelíd teremtés. Kisregények / Dosztojevszkij, F. M. Bp.: Európa, 1975. 473 p.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése