félbehagytam 1.

Camilla Läckberg: Jéghercegnő

"A fiatal nő a kádban feküdt. Körülötte a vízen jéghártya csillogott. Csuklói felvágva, a kövezeten vérfoltok. Így találnak rá a holtan is gyönyörű Alexre, akiről csakhamar kiderül, hogy nem magával végzett, hanem gyilkosság áldozata lett."

Nem ez lett volna az első találkozásom a skandináv krimivel. Az eddig olvasottak nagyon tetszettek, izgalmasak voltak, sodró lendületűek és életszagúak.

Ehhez képest ez szörnyű volt. Kínlódás, amit nagyjából 100 oldalig bírtam. Lehet, hogy velem van a baj, nagyon szigorú vagyok és teljesíthetetlenek az elvárásaim egy jó krimivel szemben, nem tudom... de ez akkor is szörnyű volt, minden szempontból.

Olyan aprólékosan pontos leírást ad, ami idegesített (és ezért már az elején nem szerettem olvasni, de próbálkoztam), meg milyen krimi az, aminek a 30. oldalánál már tudom, hogy ki a gyilkos... nagyon nem szeretem az ilyet, és közben tudom azt is, hogy nem lesz a végén pofáraesés, hogy mégsem az a gyilkos, akire gondoltam. Mindezek mellett tömve van helyesírási és stilisztikai hibákkal, ráadásul a fordítás is hagy kivetnivalót maga után.

Ha valaki azt mondja, hogy ez egy jó könyv, én annak elhiszem, és azt is, hogy jót ír a szerző, csak az van, hogy nem nekem...

Jéghercegnő / Läckberg, Camilla. Bp.: Animus Kiadó, 2009. 271 p.