Igen, megint hagytam magam. Tetszett a borítója, na. Nem olyan nagy ügy. Egyébként is jobb mint a könyv. Ez már az első pár oldalnál kiderült, de azért olvastam tovább, gondoltam majd csak elhagyja Norma ezt a bridzsitdzsonsz-os allűrt... Persze nem hagyta, sőt!
Megértem én szegényt, nem volt sose jó csaj (ráadásul szüzességének elvesztésére sem éppen a legideálisabb hímneműt választotta... naés hogyan és hol máshol, ha nem részegen egy ócska motelszobában?? Józanodása közepette a srác által benyögött "Jaj, ne. Pont Te?" Norma egész életére rátelepedett), jó feleség, legalábbis saját megítélése szerint.
Lapos, csalódásokkal teli, egyhangú élete volt egészen addig, míg szeretett édesapja meg nem halt. Amikor kiderül, hogy egy ládányi pénzt örökölt tőle, elhatározza, hogy csakis saját magára költi, igenis jól fogja érezni magát, és megváltja a saját kis világát. Vásárolgat, és elutazik az Orkney-szigetekre, ahol első látásra beleszeret egy festőbe, Brian-be, aki igazi művészlélek: búskomor, bánatában-ivós-fajta, és természetesen foglalt.

Egyébként nem is egy helyen megdöbbentett, hogy mire nem képes egy szerelmes hibbant nő, hogy megszerezze szeretete tárgyát... Norma, ha lehet fokozni, még többet iszik, mint a festő, dührohamában öncsonkításként lenyisszantja a festő szerint olycsodás haját és mire egymásra találnak több, úgymond tízperces kalandja is volt, mással... De én nem ítélkezem, csak olvasok...
A Mindörökké Norma nem hiányozhat a naptej és a szalmakalap mellől, strandszatyorba vele!
Értékelés: ***
A könyv adatai: Baxter, Nancy / Mindörökké Norma Tercium Kiadó, 2008. 385 p. 3170,- Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése