Amikor először olvastam, akkor hurcoltam magammal mindenfelé. Még amikor az autószerelőhöz mentünk, akkor is olvastam, míg a fiúk nyakig merültek a motorháztetőbe, én akkor is rendíthetetlenül olvastam az anyósülésen. Még a próbaúton is olvastam. A szerelő vezetett, én olvastam. Akkor már nem bírta tovább, mondta, hogy meséljek már erről a könyvről, miért bújom annyira? Remélem, hogy megtetszett neki és végül ő is elolvasta. :)
Engem már az első mondatnál megfogott a könyv. Olyan King-es, hogy le sem tagadhatná, hogy ő írta.
A sztori röviden: egy nagy múltú, ám veszteséges szálloda "szelleme" megszállja a lecsúszott angoltanárt, Jack Torrance-t. Jack elvállalja, hogy ő lesz a szálloda téli gondnoka, ezért a családjával egy hosszú és havas télre elzárja magát a külvilágtól. A regény lényege ez a bezártság, ez a klausztrofóbia, hogy milyen érzelmeket vált ki egymásból három, sokáig összezárt ember, akik közül az egyik egy burokban született és különleges képességgel megáldott kisfiú, a másik egy anya, és Jack, a gyenge jellem.
Nem mennek egymás idegeire, csak egymás torkának esnek. Az végül is nem ugyanaz.
(Érdekességként jegyzem meg, hogy nagyon megfogott, ahogy King az 5 éves kisfiú, Doki jellemét ennyire élethűen ábrázolja. Utána néztem, és a kisebbik fia, Joseph Hillstrom a regény megjelenésének évében 5 éves volt...)
A ragyogás / King, Stephen. Bp.: Európa, 2006. 512 p.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése